Bodrogkeresztúr

A település nagyon szép helyen a Bodrog mentén a Zempléni hegyvonulat lábánál a Dereszla nevezetű domb keleti oldalán fekszik. A települést az első írásos oklevél 1239-ből említi.

1411-től a tokaji váruradalom birtoka, melynek birtokosai között Garai Jánost, Brankovics Györgyöt, Hunyadi Jánost találjuk. Ezek után urainak sorában Mátyás király következett, aki azt Szapolyai Imrének zálogosítja el. Az 1517-ben és 1520-ban lejegyzett urbáriumok már mezővárosként említik Bodrogkeresztúrt. Egy 1567-es összeírás a törökök által elpusztítottnak, leromboltnak írja le a várost  de hamarosan újjáépül, gazdasági és társadalmi élete fellendül. A városnak 1595-1617 között saját könyvnyomdája működött, továbbá törvénykönyve volt, mely 1607 évből ránk maradt. Bevezetőjében a következő sorokat olvashatjuk:

„Az Bodrogh keresztúri városnak eleiteol fognán valóteorveninek keonive. Melynen minden rendben leveo embereknek tiszték, jeovaedelmek ésrendtartások megh iratnak: Az véghre, Hogy az jó rend minden ideaban az keozeonséges társaságnak megh maradásáért és az keovetkezendeo maradékoknak is javáért megh tartsanak. Anno 1 6 0 7 Eztendeoben. Beojt eleő hónak eoteodik napian Szeoleisy Szabó Marthon Biróságában.”

A település legrégebbi épülete a római katolikus templom, 1220 körül épült. Jelenlegi is látható, késő gótikus stílusú hajója 1481 és 1520 között épült, a homlokzat előtti toronnyal, déli oldalán pálcatagos kapuval, egykorú vasalt kapuszárnyakkal, a kapu felett az 1481-es évszámmal, a záró párkányon az 1520-as dátummal. 1566-ban tűzvészben pusztult el a templom és 1598-tól a reformátusok használták, mivel a település lakossága néhány kivétellel a református hitre tért át. A római katolikusok 1714-ben kapták vissza a templomot. A templomot 1733 után több lépcsőben helyreállították, de 1863-ban ismét leégett szinte teljesen, majd 1881-ben vihar rongálta meg, később ismét újjáépítették.

Forrás:

http://bodrogkeresztur.hu/tel_monografia.html