Bodrogkisfalud

A Bodrogkisfaludtól északra levő Várhegyen közvetlenül a 37-es főút mellett találjuk a kb 80 m átmérőjű vár csekély maradványait. Jelenleg egy turistaút vezet oda, piros háromszögjelzésen érhetjük el a tetőt. A Zempléni-hegység déli-délkeleti mikro klimatikus viszonyai miatt, igen jó szőlőtermesztő vidék volt már a középkorban is. Kiváltképp, hogy a tokaji borvidék tagjaként van nyilvántartva. A hegységi kúpja riolittufából épül fel, 299 méter magasan. A vár platóján két árok fedezhető fel, egy alsó és egy felső rész.
A várról írásos feljegyzés, okleveles adat nem maradt fent. A települést 1220-ban említik először a források „Kysfalud” néven. Ezek után Bodrogkisfalud neve csak írásos alakban változott. 1317-ben „Kyusfalud”, Kysfalu, Kysfalud” 1370-1459 között, később pedig „Kysfalwd” 1773-ban „Kis falu”, 1785-ben „Kis Falud”, 1806-ban „Kiss Falud” formában jelentet meg. 1863-ban kapta meg a Bodrog előtagot ekkor „Bodrog-Kisfalud” néven írandó. 1902-ben már kötőjel nélkül említik. A falut 1950-ben Szegivel egyesítették, ideiglenesen Bodrogkisfalud néven, de a falu hivatalos nevének 1951-ben „Bodrogszegit” állapították meg. Hivatalosan a Bodrogkisfalud nevet csak a rendszerváltás után, 1991-ben kapta vissza a község, amikor Bodrogkisfalud és Szegi újra különvált. A vár és a település 1200-as években az Aba nemzetség birtoka volt, majd a 1248-ban a Keresztúri ága birtokolta a családnak.
A Keresztúri és a Debrői ágának 1352-es birtokmegosztása után is a Keresztúri, de a Pozsár család birtokában maradt.

A térséget érdemes felkeresni, számtalan látnivaló, történelemi, kulturális érték és nem utolsó sorban gyönyörű táj fogadja a utazót a Bodrog mentén.