Szerencs

A város az Alföld és az Eperjes-Tokaj hegylánc találkozásánál helyezkedik el. A Takta és a Szerencs patak összefolyásánál a kedvező feltételek miatt a neolit korból származó leletekre bukkantak a régészek, így elmondhatjuk, hogy a területen ősidőktől kezdve népcsoportok éltek. Később a népvándorlások idején, és a honfoglalás korában is lakott térség volt ez a vidék. A város neve valószínű, hogy az Árpád-kori névadások idején keletkezett, „Zerem” személynévből származik. Az első okleves említést, melyben a település nevét olvashatjuk egy 1216-ban keltezett, később az 1247-ben IV. Béla idején kiadott helységjegyzékben szerepel. Az 1332 és 1337 közötti pápai tizedjegyzék „Zeremph, Zerencseh, Zerench” néven említi a települést. A mai vár helyén a 12. században a Szent Jánosról elevenezett johannita lovagrend monostora állt, őket gyógyító tevékenységük miatt ispotályosoknak is szoktak nevezni. Azonban a Muhi csatában a lovagrend tagjai is részt vettek, de a tatárok a rendházat és őket is elpusztították. Ezek után a bencések vették át a romos birtokot, melyet felújítottak és helyreállítottak.  Az 1490-ben megjelent oklevél szerint Szerencset már oppidumként, mezővárosként tartják számon. A Benedek rendieké volt 1556-ig mikor elfoglalta Szapolyai János vezére a tokaji várkapitány Némethy Ferenc és várrá alakította át. A szabálytalan alaprajzú külső tornyos várat a rendház köveit felhasználva építették fel. I Ferdinánd hadvezére, Pethő János többször is ostrom alá vette a várat, de bevenni csak Balassa Menyhért 1565-ben tudta, ekkor királyi birtok lett. Ferdinánd halála után fia I.Miksa, később I. Rudolf kezére került a vári birtok. Miksa volt az első Habsburg-házi király, akit nem Székesfehérváron, hanem Pozsonyban koronáztak meg, ezután fiát, Rudolfot szintén. A király 1583-ban a szerencsi uradalom birtokát zálogként Rákóczi Zsigmond egri várkapitánynak adományozta a szepesi kamara tartozása fejében. 1603-ban már a Rákóczi család tulajdonába került a vár. 1605. április 17-én Szerencsre hívták össze a rendi országgyűlést, ekkor Bocskai Istvánt, Erdély uralkodóját Magyarország fejedelmévé választották. Az ő vezetésével indult meg 1604-ben a Habsburgok elleni szabadságharc. 1607. február 11-én Rákóczi Zsigmondot is Szerencs várának falai között választották Erdély fejedelmévé, miután Bocskai 1606. december 29-én meghalt. Zsigmond uralkodása is rövid volt, már 1608. március 5-én hunyt el, örök nyugalomra pedig a vártól nem messze lévő szerencsi református templomban helyezték el. A földi maradványát ma is láthatjuk a templom alatt kialakított kriptában.  ( Egy másik cikkben a templom történetéről is szót ejtünk benne.) Halála után fia, I. Rákóczi György kezébe került a szerencsi birtok. 1644-ben a császári seregek a várat elfoglalták, de Kemény János, Rákóczi hadvezére még abban az évben visszaszerezte, és megtorlásként Radványit Szerencs tiszttartóját, aki a várat feladta, a kapujára felakasztatta. A vár 1672 és 1678 között ismét a Habsburgok birtokait gyarapította, azonban Thököly Imre hadvezére Teleky Mihály 1680-ban elfoglalta. A vár a harcok során súlyos károkat szenvedett, romos állapotba került. 1685-ben ismét az osztrákoké, majd 1703-ban a szabadságharc idején a Rákóczi családhoz került vissza. Az 1711-es szatmári békekötés értemében a birtok a kincstár vagyonát gyarapította. Ezek után még II. Rákóczi Ferenc testvérhúga Júlia 1715-ben a várat örökölte. Később a 18. században Szirmay családé a birtok és a barokk stílusban átalakított várkastély, melyet a 1945-ig lakták. Jelenleg a vár látgatható, múzeum, kiállítás és szálló is helyet kapott benne.