Mátraszőlős

A kisvár nevezetű dombtetőt a település északnyugati szélén találjuk, az utolsó házaktól néhány perces sétára. Az első sír leletek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a területen nagyjából 2000 évvel ezelőtt a Kelták éltek. A 21-es számú főút építésénél a Király-dombon kerületek elő a leletanyagok. A IV. Béla idejéből származó oklevél tanulsága szerint a térség ősi birtokosa a Kacsics nemzetség. A keltezési dátuma 1229, melyben Zeuleus-ként említik Mátraszőlősi kisvárat. A dokumentumban szó esik egy békekötésről, mely Aba Amadé nádor közvetítésével létrejött egyezség alapján a megrongált és részben elpusztított, majd helyreállított várakat, castrumokat a Rátótok visszaadják a Kacsicsoknak. Így a mátraszőlősi kisvárat is. Az 1957-ben feltárt régészti ásatás alapján Patay Pál megállapította, hogy a vár építési ideje a 13-14. szádra tehető, és kőépület állhatott rajta. A mai napig látható sáncok erődként szolgáltak. Simon Zoltán későbbi kutatása szerint a vár platóján egy 9,5 x 6,8 méteres szabálytalan alaprajzó kőépület állt. A vár az okleveles említés, és a feltárt leletanyagok feltehetően 1290 körül pusztulhatott el. A sáncokat sűrű aljnövényzet és részben bokros cserjék fedik, így főként a csendesebb téli időszakban látható a sáncok maradványai.