Várpalota

A város központjában látható a szabályos négyszög alaprajzó belső tornyos vár. Jelenleg látogatható és múzeum is működik benne.

A várostól néhány kilométerre Inota melletti területen, - átmenet a lápos rész és a Bakony déli nyúlványai között – egy temetkezésül szolgált halomsírra bukkantak. Ebből a leletek és kőemlékek kerültek elő melyek a vár kőtárában megtekinthetők. A honfoglalást követően a térséget a Szalók nemzetség tagjai vették birtokba. Várpalota történelme a „Ópalota, Pusztapalota” történelméből alakult ki. Mindazonáltal pusztapalota feltételezhető, hogy a Bakony egyik bércén emelkedett Bátorkő várával lesz azonos. Mind a két erősség a királyt szolgálta, de fent a háromemeletes vár Mátyás király kedvenc vadászkastélya volt a legendák szerint.  ( Erről majd a Bátorkő cikkben írunk részletesen. ) Az Újlaky család , - miután Nagy Lajos királytól megkapta az előnevet – Konth Miklós fia, László új területet, és lakóhelyet keresett a Bátorkő vára helyet, - mivel azt a terepviszonyok miatt bővíteni nem tudták- így esett a választás a mai helyen látható Thury vár területére. A család a 14. század második felében kezdte építeni a várat, az biztos, hogy 1397-ben már állt. A család ezután nem sok ideig birtokolhatta Várpalotát, hisz 1447-ben Újlaki Miklós meghalt, az örökölés utódja fia Lőrinc volt. Lőrinc öröklődési szerződést kötött Szapolyai Jánossal, ennek értemében a vár a család utódlás hiánya következtében a kincstárt illeti meg. Ami az 1526-os hatvani országgyűlésen elfogadásra is került. Viszont Lőrinc özvegye,  Bakovczai Magdolna aki akkor már házasságot kötött csulai Móré Lászlóval ezt megtagadta és a várat nem adta át. A magyar nemesi család Móré László, hírhedt áruló, garázda, lázadó volt. János király ezt megelégelte, így támadást intézett 1533-ban Palota ellen. Laszki Jeromosnak sikerült a várat elfoglalni, így a vár átmenetileg az ő birtokrésze volt, azonban a királytól elpártolt, így még 1537-ban a Várpalota új tulajdonosa, a felvidéki Podmaniczky család. Móré ezután megszökött, több helyen még garázdálkodott azonban sorsát nem kerülhette el, a törökök elfogták Konstantinápolyba hurcolták gyermekivel együtt. Ott tömlöcbe vetették ahol meg is halt. A törökök több alaklommal próbálták meg elfoglalnia várat, néhányszor sikerrel is jártak. Elsőnek 1543-.ban került török kézre, ekkor Ulama bég vezetésével jártak sikerrel, de öt évvel később ismét magyar kézen a birtok. Aztán Podmaniczky Rafael 1559-ben bekövetkezett halálát követően özvegye, a királynak adta át a várat, aki Thury Györgyöt nevezte ki várkapitánynak. Thury rendkívül rossz állapotba vette át Palotát. A csapatai is sekélyes felszereltséggel bírtak, nem egyszer éheztek, a fegyverzet, ruházat is a lerongyolódott állapotát mutatja. Thury segélykérő levele a királynak, melyet lovas futárral Bécsbe intézett.

 „Palota, 1559. április 22.
Legfenségesebb Királyi Felség és Úr, nekem legkegyelmesebb uram!
Felséged kegyes és legkegyelmesebb akaratát ismét megértettem Thurzó Ferenc uramtól. Így tehát én is a legalázatosabban felajánlom, hogy Felségtek Palota nevű vára fenntartására ötezer magyar forint összegével megelégszem, és mivel a várban lévő gyalogosok nagy része kilép szolgálatából, tehát helyükbe másokat kell fogadnom, ezért alázatosan könyörgök legszentebb felségednek, hogy az előírt ötezer magyar forintnyi összegnek legalább egy részét most adassa meg nekem, az említett összeg hátralévő részét pedig méltóztassék később Nyitra vármegye hadiadójából. Miként felségetek már előzetesen néhai Podmaniczky Ráfáel urammal megegyezni méltóztattak. Valóban kegyelmes uram, ha a vár nagyságát nézzük és az abba szükséges lovas és gyalogos őrséget, ezt az én alázatos kérésemet Felséged a legjogosabbnak fogja tekinteni. Felséged bölcsen megítélheti, mekkora összeg szükséges évenként akárcsak száz lovas és ugyanennyi gyalogos fenntartására, hogy közben ne is említsem, hogy a várban valami élelmiszer mennyiséget is kell a jövő szükségre állandóan tartalékolni.
Én kegyelmes uram, a magam hasznát nem keresem, hiszen ha lehetséges volna, kész volnék Felségednek akár csak száz forintért is szolgálni, de mert ez a vár egészen (az ellenség) torkában van, nem látom magamat elegendőnek annak megvédésére a szükséges őrség nélkül. Kis számú (sereg) pedig nem elegendő annak megőrzésére, olyan annak a  nagysága és állapota. Bizony kegyelmes uram, adódhat mód és alkalom, hogy szolgálatommal egy nap vagy egy óra alatt ezer forintnál nagyobb nyereséget és hasznot szerezhetnék Felségednek és az országnak. Várom Felséged legkegyelmesebb válaszát.
Legfenségesebb Felségednek hű és alázatos szolgája,
Thury György”


Ő 1593-ig tartotta a várat magyar kézen, ekkor Szinán pasa ostromolta és foglalta el. A magyar védők szabad elvonulást kapta, ennek ellenére többet megöltek és börtönbe zártak a törökök. 1598-ban Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf ostromolta a várat és sikerült is visszavenni magyar kézre. Várpalota az előkevetkező közel 90 évben is többször cserélt gazdát, hisz stratégiailag mind a törököknek, mind a magyaroknak is fontos volt a vár megléte. 1684-ben Esterházy János, két napos ostrom után a birtokot visszavette. Ezután már törökök kezére nem jutott. I. Lipót a vár lerombolását rendelte el 1702-ben. Azonabn a város fellebbezett így a vár is megmaradt. A Rákóczi féle szabadságharc idején a megye a felkelőkhöz csatlakozott, így a várért ismét ostrom alakult ki. A császári csapatok 1707-es ostromát a kuruc Domonkos Ferenc sikeresen verte vissza. A felkelés leverése után már hadi szerepet Várpalota többé nem játszott. A vár Zichy család birtoka, mely Zichy Paula 1889-es halála után férjére szállt, Oldershausen báró birtokába került. 1891-ban a Wolff testvérek, majd 1903-ban Witzleben Altdöbern Henrik porosz gróf vette meg és az ő birtokát gyarapította, aki beindította a térségben a szénbányászatot. Tőle 1923-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vette meg, később a hadi kincstár tulajdonába került. A helyreállítási munkák 1950-es években kezdődtek meg.