Gyula

A gótikus templom őse egy román stílusú kisebb szentély lehetett. 1405-ben a pápától, XII Gergelytől kért engedély Maróti János macsói bán, hogy a gyulai uradalomban ferences rendi egyházat és kolostor építhessen. A kor kiemelkedő építménye 1420-tól 1566-ig állt és működött. Jelentős nagysággal rendelkezett, mintegy 50 x 19 méter alapterületű szentély egy része még ma is a telek és a közút alá esik, így nem látható. 1566-ban a ferences rendiek a török megszállás elől menekültek el, így a templom is pusztulásnak indult. 1508-ban, majd 1510-ben Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak a felségét, Frangepán Beatrixot és kislányukat Corvin Erzsébetet, aki alig 12 évesen hunyt el, itt helyezték örök nyugalomra. Ő volt a Hunyadi család utolsó vérszerinti leszármazottja, anyja mindössze 2 évvel élte túl lányát, és 6 évvel a férjét. Az 1931-es ásatáskor kerültek elő a templom maradványa. A régészeti feltárást a Gyula város akkori múzeumigazgatója, Implom József vezette. A romot az Epreskerti utca 19. szám alatt láthatjuk.