Szeged, Tisza-part

Sajnos mára nem sok maradt a várból. A ma látható a Tisza partján lévő bástya elég rosszul sikerült rekonstrukció maradványa. A vár építése IV. Béla idejében kezdődött meg, a tatárjárás után 1247-ben. Ennek elődje cölöp, fa és földvár lehetett, mely az idők során elpusztult és részben romos állapotba került, ezt erősítették meg kőből, kapott tornyokat és bástyákat. Jelentősége, és első okleveles említése Károly Róbert idejéből való 1321-ből. A vár és a birtok 1437-ben Gúthi Országh János és Káthay László kezére került. 1439-ben Luxemburgi Erzsébet királyné szerezte meg. Ekkor V. László fiával várandós volt, majd 16 év múlva a fiatal királyé lesz Szeged vára. Halála után a trónra Mátyás király került, ekkor már ő irányította a birtokot, aztán fia Korvin Jánosra szállt, de Kinizsi Pál is a tulajdonosok sorát növelte 1494-ben bekövetkezett haláláig. 1502-ben már II. Ulászló király birtoka, majd 1518-ban fia II. Lajos nevéhez fűződik, de még ebben az évben az esztergomi érsek Szalkai László birtokát szolgálta. A törökök 1542-ben foglalták el Szeged városát és a várat. Ekkor a bég irányított, és szandzsákszékhelyé nyilvánította a várost. A várat felújították, a falait megerősítették, megmagasították, a Tisza által körülvett természetes vízzel teli árkot kitisztították. Ekkor a török szultán I. Szulejmán. A törökök egészen 1688-ig a kezükben tartották a várat, de még ebben az évben már ostrom indult ellenük, élén De la Vergne altábornaggyal, ő a hadjárat során súlyos sérüléseibe belehalt. A későbbi békekötések eredménye képen a törökök lassan kiszorultak hazánk területéről így a birtok I. Lipóté lett. Az 1699-es karlócai szerződés II. Musztafa és I. Lipót között kötetett meg.  Ennek értelmében Horvátország és a Magyarország összes területe – kivétel a Temes vidéke - a Habsburgok fennhatósága alá került. A szabadságharc idején 1704-ben is ostrom alá vették a várat a felkelő csapatok, de elfoglalni nem tudták.  A szatmári békekötést követően, - mely lezárta a kuruc mozgalmakat - a várat még megerősítették és vastagabb fallal húzták körbe. Az 1879-es nagy árvíz a várat sem kímélte, jelentős, súlyos károkat szenvedett a várossal együtt. A vár jelentősége 1883-ra megszűnt, falait elbontották. Így ma már csak egy kazamata sor – nem középkori eredetű, hanem Mária Terézai korából származó - és a fent említett rekonstruált bástya emlékezett a hajdani várra.