Esztergom

A történetünk a kis kápolna előtti időkből kezdődik. A hegy mellett bővizű, hévizű források törtek fel, így egy melegvizű tó alakult ki. Itt az első közfürdőjét Antiochiai Anna kiráylné, III. Béla király felesége alapította. Majd IV. Béla a fürdőt a johannitáknak adományozta 1238-ban, akik mellett ispotályt és templomot építettek. A török seregek itt a Szent Tamás hegyén palánkvárat emeltek, s az itt álló prépostságot megerősítették. Innen indították a hadjárataikat a vár ellen. Az ágyúzást a tüzérség is erről a helyszínről intézte. A palánkvár leírások szerint ötszög alakú volt. A vár a császári csapatok bevonulásával semmisült meg 1730-ban lerombolták ma már nyomai nem láthatóak. A mai is látható kápolnától nem messze állhatott az imént említett prépostság, melyet Bánfi Lukács, vagy utódja Jób érsek építettet, Becket Szent Tamás tiszteletére. A hegy is erről kapta a nevét. A palánkvárral együtt ez is teljesen elpusztult, igaz a török háborúk idején erősségként szolgát, valószínű, hogy már akkor sem az eredeti szerepét töltötte be. Később a barokk stílusú kálváriát 1781-ben, a klasszicista stílusban építettet, kápolnát pedig Benyovszky János címzetes püspök a Fájdalmas Szűz tiszteletére. A kis kápolnához érdemes felsétálni, szép kilátás nyílik a vársora, valamint a bazilikára.