Egyházasgerge

A település a Karancs északi lejtőjénél, Salgótarjántól 20 km-re északra terül el. A település írásos emlékét 1227-ből váló, ekkor „Záh”, „Zách”, „Zács” nemzetség birtokaként jelölik meg. A Záhok a honfoglaló nemzetség egyikeként Nógrád területén telepedtek le. Itt meg kell említeni Záh Feliciánt, melyet Károly Róbert elleni sikertelen merénylete tette híressé.

 

 

„Midőn azután az Úr 1330-ik évében, április tizenhetedikén, húsvét után való szerdán a király a királynéval és a mondott két fiával a visegrádi vár alatt, házában ebédelt, Felícián észrevétlenül a király asztalához lépett: kirántotta éles kardját, és a veszett kutya dühével hirtelen a királyra rontott; irgalmatlanul meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat. A kegyelmes Isten könyörületessége azonban nem engedte, hogy végbevihesse szándékát. A király jobb kezét könnyen megsebesítette ugyan - jaj, a királyné jobb kezének négy ujját egyszeribe lecsapta: ujjait, melyekkel a szegényeknek, sínylődőknek és nyomorultaknak osztotta az alamizsnát; melyekkel számtalan templomnak varrt mindenféle köntöst, és fáradhatatlanul küldte az oltárokra és az egyháziaknak a drága bársony díszruhákat és kelyheket! Midőn azután az ott álló királyfiakat is meg akarta ölni, rávetették magukat a gyermekek nevelői, Kenezics Gyula fia [Miklós] és János nádor fia Miklós; fejükön halálos sebet kaptak, míg a gyermekek elmenekültek. Ekkor egy jó hajlandóságú ifjú, a Patak vármegyei Sándor fia János, a királyné alétekfogója úgy rohant Felíciánra, mint valami vérengző fenevadra: csákányával keményen nyaka és lapockája közé csapott, átvágta és leterítette; most az ajtókon mindenünnen benyomuló királyi bajvívó vitézek rémes kardjaikkal ízenként vagdalták össze a nyomorultat, és összekaszabolták, mint egy szörnyeteget. Fejét Budára küldték, kezeit, lábait más városokba; majd egyetlen növendék fiát és hű szolgáját - akik elfutottak, de meg nem menekülhettek - lófarkra kötözve emésztették el: tetemüket és csontjukat kutyák falták fel az utcán.”

 

Forrás: Képes Krónika

 

 

 A megtorlás az egész nemzetséget érintette, így Egyházserege elvesztését is jelentette. 1335-ben a király kezére került, miután a merénylőt feldarabolta a királyi testőrség. A testrészeket pedig az ország területére szétküldték elrettentés képen.

 

A kis kitekintés után vissza a templomhoz. A falu 1332-es pápai tizedjegyzékben már szerepelt, tehát ekkor már a gótikus templom biztosan állt. A templomot tovább bővítették 1503-ban. A templomot a középkorban feltételezhetőleg erődfal vette körbe, négy saroktoronnyal rendelkezett. Az ásatások során sírok kerület elő, melyek a honfoglaló magyarok áldozó helye lehetett. A szentélyben található az ország legrégebb szentélytartó fülkéje, melyet reneszánsz stílusban faragtak. A sírkápolnában található verses latin felírta így hangzik:

 

 

„Hoc tibi fundavit suprema regina sacellum ortus Lipthois Ladislaus avis ig (ic) et avos veteres posuit chaos g parentes tuta foret gremio ut turba sepulta tuo huc ades alma dei mater votisque faveto saepius et clemens ad tua templa veni 1503”

 

 

Fordítását Dornyai Béla középiskolai tanár, helytörténész és muzeológus végezte.

 

Mely így szól:

 

„ Ezt a kápolnát Neked – óh Égiek Királynője – alapította a liptói ősöktől származó László. Itt helyezet el régi őseit és drága szüleit, ( itt) biztos lesz a Te öledben, mint eltemetett sokaság. Itt vagy a Te jelen Istennek kegyes Anyja, kedvezz is a fogadalmaknak. Jőjj gyakrabban és kegyesen a Te templomodba! „

 

 Tehát Liphaty László építette a templomot 1503-ban a szülei tiszteletére, a régi szentély felhasználásával.

 

A temlomot a dombon a temetőben találjuk.